Farmakológiai szerek a diabétesz kezelésére. Ritmus | A diabétesz a század népbetegsége
A 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek döntő többsége orális antidiabetikus kezelésben részesül. Farmakológiai szerek a diabétesz kezelésére ezért, hogy a kardiovaszkuláris szövődmények visszaszorításához gyógyszeres intervencióra is szükség van.
Az ASCOT-LLA vizsgálatban jelentős számban szerepeltek 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek, az e csoportban megfigyelt adatokat összegzi a jelenleg referált közlemény.
A megbetegedés természetes kórlefolyása farmakológiai szerek a diabétesz kezelésére, a pancreas inzulinszekréciós kapacitásának csökkenésével összefüggésben a betegek jelentős hányada inzulinkezelésre szorul. Napjainkban az érdeklődés előterében egy új, hosszú hatástartamú inzulinanalóg, a glargin Lantus áll. Az AT. LANTUS eredményei arra utalnak, hogy 2-es típusú cukorbetegségben a lefekvéskor alkalmazott glargin többnyire megtartott orális kezelés mellett érdemben javítja a korábbi anyagcserehelyzetet, méghozzá úgy, hogy a súlyos hypoglykaemiák száma csekély marad, és a testsúlynövekedés sem túl jelentős.
A vizsgálat háttere A 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek antidiabetikus kezelése sok gondot szokott jelenteni. Noha a diabetes e típusában kiemelt jelentőségű az életmódbeli-étrendi előírások betartása, s az orális antidiabetikumok hatástani csoportjai is egyre bővülnek, számos esetben csak inzulinkezeléssel lehet megfelelő anyagcsere-egyensúlyt elérni.
Erre általában akkor kerül sor, amikor a béta-sejtek inzulinszekréciós kapacitása jelentősen csökken.
A cukorbetegségről általában:
Az inzulinkezelés gondolatát azonban a betegek egy része nehezen fogadja el. Az inzulinterápiával szembeni fenntartások egyik oka a hypoglykaemiától való félelem, s ugyanez magyarázza, hogy a már inzulinnal kezelt betegek HbA1c-értéke gyakran elmarad a ma általánosan elfogadott terápiás célértéktől.
- Diabetes tünetei és kezelése
- A diabétesz a
- A betegek napi - esetleg még több - litert vizelnek, ennek megfelelően sok folyadékot fogyasztanak.
E vizsgálatok eredményei egyértelműen arra utalnak, hogy a sztatinok visszaszorítják a kardiovaszkuláris eseményeket, legalább olyan mértékben, mint a nem cukorbetegek csoportjában.
A rosuvastatin viszonylag új sztatin, hatékonyságát korábban már tesztelték. Kevés megfigyelést folytattak azonban 2-es típusú diabetesben szenvedők körében.
Ez állhat a háttérben! Ha valakinek saját hibájából felróható indokkal megszűnik a pénztári tagsága mire az adó-visszatérítése megérkezik — például tartós tagdíj-nemfizetés miatt a pénztár kizárja abban az évben —, a NAV által számára visszautalt összeget az egészségpénztár kénytelen visszaküldeni az adóhatósághoz. Erről az
A vizsgálat háttere Régóta farmakológiai szerek a diabétesz kezelésére, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők coronaria-betegségének kockázata legalább kétszer—négyszer akkora, mint az egészséges anyagcseréjű étkezés utáni vércukormérés. A 2-es típusú diabeteshez társuló kardiovaszkuláris megbetegedések fontosságára utal az a körülmény, hogy a fejlett országokban ebben a betegcsoportban a myocardialis infarctus és a stroke áll a haláloki statisztikák élén.
Epidemiológiai jellegű megfigyelésből tudjuk azt is, hogy a 2-es típusú diabetesben szenvedők kardiális veszélyeztetettsége közel ugyanolyan mértékű, mint a coronaria-betegséget átvészelt nem cukorbetegeké. Kombinációs lehetőségként a verapamil-SR ágon a trandolapril, az atenolol ágon pedig a hydrochlorothiazid jött elsősorban számításba.
A tanulmány alapadatait korábban már publikálták,1 a jelenlegi közlemény a cukorbeteg-alcsoportban megfigyelt adatok előre elhatározott analízisének eredményeit tartalmazza. A vizsgálat igazolta, hogy stabil coronaria-betegségben szenvedő cukorbetegek hypertoniájának terápiájában a verapamil-SR alapú kezelés egyenrangú alternatívája lehet az atenolol alapú kezelésnek. A vizsgálat háttere A cukorbetegek, különösen a 2-es típusú diabetesben szenvedők kardiovaszkuláris veszélyeztetettsége fokozott, e betegcsoportban a coronaria-eredetű és a stroke miatt bekövetkező halál kétszer—négyszer olyan gyakori, mint a diabetesben nem szenvedők között.
Cukorbetegségben meglehetősen gyakran észlelhető hypertonia, farmakológiai szerek a diabétesz kezelésére a magas vérnyomás megfelelő kezelése csökkenti a kardiovaszkuláris célszervkárosodások veszélyét. A két hatástani csoport direkt összehasonlításával eddig kevesen próbálkoztak, a kombinációs kezelés előnyét kevés vizsgálatban tesztelték. A CALM Candesartan and Lisinopril Microalbuminuria vizsgálat viszonylag rövid 12 hétre terjedő tartamú volt, hypertoniás és microalbuminuriás, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek bevonásával zajlott.
A ben publikált adatokból kiderült, hogy az ACE-gátló lisinopril és az ARB candesartan kombinálása jobban csökkentette a vérnyomást és az albuminuriát, mint bármelyik szer önmagában. Ma már öt különböző hatóanyag készítményei állnak rendelkezésünkre, némelyik készítmény diabetikus liszt kiszerelési formában pl.
A szulfonilurea készítmények igazi veszélyét a túlzott mértékű vércukorcsökkenés, a hypoglykaemia jelenti.
Bővebben: A cukorbetegség biokémiai-élettani háttere A tápcsatorna a táplálékkal felvett összetett szénhidrátokat glükózra monoszacharid — köznapi nevén szőlőcukorra — bontja.
Idősebb betegek között, táplálkozási bizonytalanság vagy veseműködési zavar esetén nem ritka ez a szövődmény. A hypoglykaemia kockázatának csökkentése értelemszerűen előnyös, mert olykor-olykor egy hypoglykaemiás epizód akár maradandó agykárosodást is okozhat.
A vizsgálat háttere A szulfonilurea készítmények a 2-es típusú diabetes kezelésében széles körben használatos gyógyszerek.
Gyógyszerek magas vérnyomás kezelésére 2-es típusú cukorbetegségben
Alkalmazásukra főleg akkor kerül sor, ha joggal feltételezhető az inzulinszekréció zavara. A szulfonilureák inzulinszekretagóg tulajdonsága következtében nemkívánatos hatásként hypoglykaemia alakulhat ki, s ez a körülmény főleg az idős betegek esetében jelent komoly kockázatot. Időben fel nem ismert, elhúzódó, vagy az éjszakai órákban jelentkező súlyos hypoglykaemia következtében olykor maradandó agykárosodás is bekövetkezhet.
A legtöbb tanulmányt microvagy macroalbuminuriás cukorbetegek bevonásával végezték, s kevés vizsgálat tűzte ki célul a renális szövődmény prevencióját a normoalbuminuria stádiumában.
Az eredmények arra utalnak, hogy hypertonia és 2-es típusú cukorbetegség fennállásakor ACE-gátlóval trandolapril érdemben csökkenthető a microalbuminuria kialakulásának kockázata.
A vizsgálat háttere A 2-es típusú diabetes mellitus jelenlegi — és az elkövetkezendő két-három évtizedben várható — prevalenciája komoly aggodalomra ad okot, sokan a diabetes e formájának pandémiaszerű terjedését jósolják.
Gyakran észlelhető 2-es típusú diabetesben microalbuminuria, ámbár hogy pontosan farmakológiai szerek a diabétesz kezelésére gyakran, azt vitatják, mert függ a detektálási módszertől és a vizsgált populációtól. Nem vitás azonban, hogy a microalbuminuria előrejelzi egyrészt a vese érintettségének progresszióját, másrészt a kardiovaszkuláris érintettséget.
A meggyőző eredmények alapján napjainkban már nem az a vita tárgya, hogy minden 2-es típusú diabetesben szenvedő beteget, vagy e betegeknek csak egy csoportját kell-e sztatinnal kezelni. Azt kell inkább mérlegelni, hogy az ilyen cukorbetegek — az alábbiak értelmében bizonyítottan előnyös és biztonságos — sztatin- atorvastatin- kezelésétől van-e egyáltalán indok eltekinteni.
A vizsgálat háttere Az irodalomban jól dokumentált tény, hogy cukorbetegségben a kardiovaszkuláris megbetegedések kialakulásának kockázata a nem cukorbeteg populációhoz viszonyítva fokozott.
Cukorbetegség kezelése - én így csinálom
A Framingham-tanulmány adataiból régóta tudjuk, hogy a kardiovaszkuláris eredetű mortalitás farmakológiai szerek a diabétesz kezelésére férfiak esetében körülbelül kétszer, cukorbeteg nők esetében pedig négyszerötször akkora, mint a nem cukorbetegeké.
A cukorbetegek fokozott kardiovaszkuláris veszélyeztetettségét számos vizsgálat igazolta; kiemelkedik közülük Haffner és mtsai közlése. A szerzők egy finn kohorsz követéses vizsgálatával rámutattak ugyanis arra, hogy a kórelőzményükben infarctus nélküli cukorbetegek hétéves követése során regisztrált myocardialis infarctusok gyakorisága nagyjából ugyanakkora volt, mint amit a korábban infarctust szenvedett nem mi kezeljük lábak cukorbetegség kezelésének körében tapasztaltak.
A diabétesz a 21. század népbetegsége
Ez egyszerűsítve annyit jelent, hogy a cukorbetegség kardiovaszkuláris kockázatra utaló prognosztikai jelentősége önmagában infarctus nélkül közel akkora, mint a korábban átvészelt myocardialis infarctusé cukorbetegség nélkül.
Ennek a megfigyelésnek nagy nemzetközi visszhangja volt, olyannyira, hogy a kezelési ajánlások szemléletében is visszatükröződik a vizsgálat legfontosabb konklúziója. Ez még akkor is tény, ha más populációban tett megfigyelések arra utalnak, hogy a sokat hangoztatott Haffner-féle vizsgálat következtetése nem tekinthető általános érvényűnek. Pontosabban: 2-es típusú diabetesben szenvedő, orális antidiabetikummal kezelt, albuminuriás betegek körében tesztelték a kis dózisú napi 1,25 mg ramipril kardiovaszkuláris eseményeket megelőző hatását.
A vizsgálat negatív eredménye közvetve arra hívja fel a figyelmet, hogy az ACE-gátlókat köztük a ramiprilt hatékony azaz viszonylag nagy dózisban kell alkalmazni ahhoz, hogy a kardiovaszkuláris kockázat érdemben csökkenjen.
Bár a bevezetőben nem illik elárulni a csattanót, mégis hangsúlyoznom kell, hogy viszonylag ritkán észlelhető eseménynek lehetünk tanúi: negatív eredménnyel zárult tanulmányt közöltek egy igen jó nevű szaklapban, jóllehet a kéziratot csak 2 évvel a vizsgálat lezárása után nyújtották be. Napjainkban inkább az a szokás, hogy az átütő erejű vizsgálatok írásos változatait a kongresszusi első ismertetéssel egyidejűleg jelentetik meg.
A szóban forgó negatív közlés ténye önmagában is örvendetes, ráadásul közvetve ráirányítja a figyelmet a vizsgált szer nagyobb dózisával végzett korábbi vizsgálat pozitív eredményére.
A választáskor minden esetben mérlegre kell tenni az adott hatástani csoport, illetve az alkalmazandó szer várható előnyeit és potenciális mellékhatásait. Az ALPINE vizsgálatot Svédországban folytatták, s kellően követett, jól körülhatárolt betegcsoportban a farmakológiai szerek a diabétesz kezelésére igazolták, hogy az angiotenzin-receptor-blokkolók közé tartozó szükség esetén felodipinnel kombinált candesartan anyagcsere-mellékhatásai előnyösebbek voltak a szükség esetén atenolollal kombinált farmakológiai szerek a diabétesz kezelésére ilyen jellegű mellékhatásainál.
A vizsgálat háttere A diuretikumokkal, illetve béta-blokkolókkal folytatott hypertonia-vizsgálatok bizonyították, hogy az e hatástani csoportokba tartozó szerekkel a kardiovaszkuláris kimeneteli események gyakorisága érdemben csökkenthető. Ugyanakkor dokumentált tény az is, hogy mind a diuretikumok, mind a béta-blokkolók kifejthetnek kedvezőtlen metabolikus mellékhatásokat. E körülménynek hosszabb távon klinikai jelentősége is lehet. A ma egyre szélesebb körben használatos angiotenzin-receptor-blokkolók ARB-k közismert módon a legkevesebb mellékhatással rendelkező hatástani csoportot jelentik, s a csoport számos tagja bizonyítottan anyagcsere-semleges.
A rövidítés mellett a 7-es szám arra utal, hogy a metaanalízisbe hét vizsgálatot vontak be. Érdekes módon a vizsgálatot teljes terjedelmében közlő cikk nem említi ezt a betűszót, aminek az lehet a magyarázata, hogy a közlemény címe eltér attól, amit a korábbi kongresszusi előadásokon már megismerhettünk.
A metaanalitikus tanulmányban az acarbose-nak a kardiovaszkuláris eseményeket megelőző hatásáról gyűjtöttek adatokat.
A cukorbetegség farmakológiai gazdasága
A metaanalízis szervesen kiegészíti az acarbose-zal végzett STOP-NIDDM vizsgálatot, amelynek fontosabb eredményei az Orvostovábbképző Szemle hasábjain már olvashatók voltak, s a közelmúltban ebben a rovatban megtalálhatták olvasóink e vizsgálatnak a kardiovaszkuláris eseményeket analizáló részadatait is. Az adatok szemléletformálók, de még további megerősítést igényelnek.
A vizsgálat háttere A 2-es típusú diabetes mellitusban kialakuló makrovaszkuláris szövődmények klinikai jelentősége igen nagy, miután számos vizsgálat bizonyította, hogy e betegcsoport mortalitási mutatóinak élén a stroke és a myocardialis infarctus áll. A diabetes makrovaszkuláris szövődményei összetett patomechanizmus talaján alakulnak ki.
Prof. dr. Jermendy György cikkei
A metabolikus szindróma koncepciója szerint az inzulinrezisztenciával és hyperinsulinismussal összefüggő további patológiai folyamatok hypertonia, aterogén dyslipidaemia, trombogén irányba mutató hemosztazeológiai eltérések állnak az akcelerált atherosclerosis hátterében.
Újabb epidemiológiai jellegű adatok a posztprandiális hyperglykaemia szerepét vetették fel a makrovaszkuláris szövődmények patomechanizmusának egyik lehetséges tényezőjeként.
Ez a készítmény hazánkban is elérhető, az elhízás gyógyszeres kezelése céljából alkalmazható. A vizsgálat jelentősége abban áll, hogy az megfelelően kivitelezett módon igazolta az elhízott egyének testsúlyának csökkentéséből származó előnyöket, mégpedig úgy, hogy a vizsgálat középpontjába a 2-es típusú diabetes megelőzhetőségének kérdését helyezte.
Az eredmények hazánkban is megszívlelendők. A 2-es típusú diabetes igen gyakori kórkép: semmiképpen sem enyhe anyagcsere-rendellenesség, hanem — a metabolikus szindróma koncepciója alapján — kardiovaszkuláris megbetegedésekhez vezető, igen komolyan veendő kórállapot. A 2-es típusú diabetest, az esetleg ahhoz társuló kardiovaszkuláris kockázati tényezőkkel együtt, időben fel kell ismerni, s az érintett egyéneket megfelelő kezelésbe kell vonni.
Címke: vércukorszint
Nem vitás, hogy a 2-es típusú diabetes prevenciójának számos okból komoly jelentősége van; a XENDOS vizsgálat az egyik prevenciós lehetőségre hívja fel a figyelmet. Az adatok bővítették ismereteinket, de a 2-es típusú diabetes prevenciójának kérdése még távolról sem tekinthető lezártnak. A vizsgálat háttere Az elhízás világszerte igen komoly népegészségügyi gond, becslések szerint több mint millió elhízott ember él a Földön. Az elhízás és a 2-es típusú diabetes kapcsolata régóta ismert, ezért nem meglepő, hogy a 2-es típusú diabetes jelenlegi prevalenciájára és incidenciájának várható növekedésére vonatkozó adatok szintén aggasztók.
Az Egészségügyi Világszervezet széles körben elfogadott becslése szerint ben millió cukorbeteg ember élt a Földön, és ez a szám re várhatóan millióra nő. Üdítő kivétel a DISS, amely arról tudósít, hogyan alakultak a diabetes szövődményei, s köztük pajzsmirigy és inzulinrezisztencia itt tárgyalt retinopathia egy olyan svéd kohorszban, amelynek 10 évre terjedő követését kielégítő módon meg lehetett valósítani.
A vizsgálat legfontosabb eredménye, hogy a retinopathia kialakulásának gyakorisága — feltehetően az elmúlt évtizedben bekövetkezett terápiás fejlődés a DCCT eredményeinek farmakológiai szerek a diabétesz kezelésére körű elterjedése következtében — jelentősen csökkent azoknak a cukorbetegeknek a körében, akiknek az életkora a diabetes felismerésének időpontjában 15 és 34 év között volt.
A vizsgálat háttere A szakirodalomban jól dokumentált tény, hogy a tartós hyperglykaemia összefügg a diabetes microangiopathiás szövődményeinek kialakulásával.
Mióta a DCCT Diabetes Control and Complications Trial eredményeit ismerjük, azaz 10 éve teljesen egyértelmű, hogy a tartósan jobb anyagcserehelyzet alacsonyabb HbA1c-érték gátolja a retino- nephro- és neuropathia kialakulását, illetve az enyhe kezdeti szövődmények progresszióját. Feltételezhető, hogy a normoglykaemiához közeli anyagcserehelyzetre való törekvés széles körű elterjedése következtében a microangiopathiás szövődmények gyakorisága az elmúlt években ténylegesen csökkent.
Ez a kérdés jól vizsgálható azokban az országokban, ahol megfelelő diabetes-regiszter működik, a diabetológiai ellátás fejlett, s a betegek együttműködési készsége is megfelelő. A skandináv országok jól ismert módon Európának a diabetológiai ellátás terén élenjáró országai közé tartoznak.
Hírek, cikkek | PHARMINDEX Online
Svédországban ban indították el a Diabetes Incidence Study in Sweden DISS elnevezésű vizsgálatot, melynek keretén belül regisztráltak minden 15—34 éves, újonnan felismert cukorbeteget. Ez a kohorszvizsgálat alkalmat adott arra, hogy megfelelő követés során adatot nyerjenek a retinopathia gyakoriságának alakulásáról is. A vizsgálat igazolta, hogy 1-es típusú diabetesben az intenzív inzulinkezeléssel elért tartósan jó anyagcserehelyzet alacsonyabb HbA1c-értékek révén a késői microangiopathiás szövődmények kialakulása vagy a kezdeti szövődmények progressziója érdemben megelőzhető, illetve a progresszió jelentősen lassítható.
A DCCT zárása utáni periódusban a betegek visszakerültek háziorvosukhoz, de az eredetileg konvencionálisan kezelt betegeknek felajánlották az intenzív inzulinkezelést.
OTSZ Online - cikk - szerző cikkei
Bár a DCCT-t nem a macroangiopathiás szövődmények követésére tervezték, az itt tárgyalt közlemény arra hívja fel a figyelmet, hogy a DCCT évei alatt megvalósított közel-normoglykaemia érezteti előnyös hatását a macroangiopathiás szövődmények későbbi alakulásában is. A vizsgálat arra keresett választ, hogy 1-es típusú diabetesben az intenzív inzulinkezeléssel elért tartósan jó anyagcserehelyzet alacsonyabb HbA1c-értékek révén a farmakológiai szerek a diabétesz kezelésére microangiopathiás szövődmények kialakulása vagy a kezdeti szövődmények progressziója megelőzhető-e, késleltethető-e.
Polyák Annamária Létrehozva: Igen ám, viszont az esetek egy részében hiába tesz meg a beteg mindent, az értékei nem kerülnek a normál tartományba. Érdemes tudni, hogy a hipertónia mellett gyakran felderítetlen 2-es típusú cukorbetegség áll. A témáról dr.
A vizsgálatba bevont betegek vagy teljesen szövődménymentesek voltak primer prevenciós csoportvagy kezdeti microangiopathiás szövődményeik voltak intervenciós [szekunder prevenciós] csoport. A vizsgálat tengelyében a retinopathia és a nephropathia követése állt, de adatokat gyűjtöttek a neuropathia diabetica kórlefolyásáról is. Tekintettel arra, hogy a vizsgálatba eredetileg bevont cukorbetegek viszonylag fiatalok 13—39 évesek voltak, a macroangiopathiás szövődmények alakulásával kapcsolatban kevesebb információ volt remélhető.
Az intenzív inzulinkezelésben részesülő betegcsoport adatait a konzervatív inzulinkezelésben részesülők adataival hasonlították össze.
